Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Erdős Attila: Szeretlek Gyömrő

2017.11.12

       Nem akartam az lenni,

       ami sosem lehettem!

       Egy boldog, földi teremtmény - Ember:

       akit a fény árnyékában leltek.

       Velem volt, mégis követtem az időt.

       Hallgatva beszéltem,

       és a sok-sok fohász ének lett -

       bérc és völgy között.

       Ha gondolataim a bércről

       a völgy ölébe szállnak:

       magammal viszlek Gyömrő,

       az örök éj - fénylő csillagának.

       Ott leszek, - Otthon

       a pihenő vágyam temetésén

       ahol születést feledek.

            ...Ó ti tündér szülte emlékek:

       elhagyott gyermekévek, ifjú tavaszok

            zsendülése - őszi vágyak fénye, reménye!

       Mind magad vagy - Isteni Teremtménynek.