Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Erdős Attila:Három vers

2018.01.31

A költők álmai

Ha fáradt vágyak mögül az emlékek vissza,visszatérnek,
a hűséges alattvalóknak írótoll ragad a kezéhez.
Verselve átélik a lét jóságát, rosszát,
a szerelmet és a lélek forradalmát.
S látják, amint az erdő holt avarán az ősz kacag,
és a Teremtőt arra kérik,
a valósághoz adjon még maradandó álmokat.
De gondolatuk a bércről a völgybe száll,
ha lelkük úgy érzi - nincs tovább.
A színes fonalat szétszakadnak:
és Ők sosem élik túl az álmokat.

Szülőföldemhez - GYÖMRŐHÖZ

Uram, áldd meg Gyömrő népét!
Adj nekik erős hitet - és lelki békét.
Alkotón élő erőt és jó egészséget.
A szülőföldhöz hű - örök büszkeséget.

Ahol egykor Árpád apánk ősi népe élt,
és Rákóczi fejedelem a seregéhez beszélt.
E béke-föld ezredéves rég-emlékét őrzi:
két csendes patak lágy habjával - Őt öleli.

Születésemtől oly messze jár a pillanat,
a régi ház ajtaján is az emlékem kopogtat.
Ahol jó Anyám imájába fojtotta a reményt:
ott "egy gyermek" szép emléke lett enyém.

Vén, őszi elmém rácsodálkozik a tavaszra,
és vágyaim tarka ruhája is - eltépve szakadt.
Szülőföldem honi vágyálma még belül éget.
Áldd meg Uram, áldd meg - e szép vidéket.

Négy gyermekemhez, és unokáimhoz

A szülői szeretetnek
korlátja nincsen:
ha gyermekeidben s unokáidban leled
a legdrágább kincset!
Mert mosolyuktól fakad
a tavasz összes virága,
s hangjukba vegyül
a nyári alkonyatok - minden zsongása.

A már érkező őszöd
színes ruháiban
oly lágyan érintve érkezik a szeretet.
Teled zord havában
néked éli életét:
az emlék, s az elpihent képzelet.